S.A.: Tévedés, hogy bluesrock lenne. Van benne persze, mert két gitáros is van, ugye, a másik meg tényleg bluesrock arc főleg, de elég szép eklektikát hoztunk össze. Csak még senki nem hallhatta. Az A38-on lehet először. Van popóriszálós, miss you-beates bugyutácska daltól a nagyon kísérletező, népzenei ihletettségűn át a tradicionálisan érzelmes és néhány döngölősebb számokig is. Szóval a Longstep egyáltalán nem tervez tiszta bluesrock együttes lenni. Én biztosan nem. Azt ugyanis én, bármennyire szeretem is, unnám játszani.
R.G.: Miről álmodozol, amikor a Longstepről gondolkodsz, hová szeretnétek eljutni: magyar nyelvű saját dalokat játszó rockbanda, lemezekkel, turnékkal, egyszer majd Sziget-nagyszínpaddal; vagy épp az ellenkezője: továbbra is kötöttségek nélküli örömzene legyen haverokkal, haveroknak rock- meg romkocsmákban?
S.A.: Szeretnénk egy jó lemezt. Szerintem vannak jó dalok, sokfélék, ráadásul. Nem szeretném, ha kizárólag haveroknak játszó banda maradnánk. Persze a haverjainkat imádjuk és üdvözöljük innen is. Alapvetően alkotni szeretek, meg a többiek is. Rádöbbenni: ez az! Ez nagyon jól szól így! Szóval jó dalokat akarok írni. Nem a koncertezés a lényeg. Ha az lenne, mennék bluest játszani, nem írnék dalt, csak gitároznék mondjuk Jimi Taylor barátom bandájában. Az is nagyon jó érzés, de a Longstep tényleg alkotóközegként nagyon jó.
R.G.: Erzsi, mi ihletett meg éneklésre, zenélésre, alkotásra legutóbb? Előadó, koncert, madárfütty, valami más?
K.E.: Akár a mozgólépcső is képes rá, de legutóbb egy zenekari próbán. Az együttes még nem tudja, hogy nagyon szeretném majd azt a számot játszani. Elszállós, zúzós, gyönyörű, belefeledkezős dobolással.
R.G.: András, téged mi ihlet a zenére, zenélésre, alkotásra – a napi adag Rolling Stones-on kívül?
S.A.: Hú, a Stones-hoz semmi köze. A legújabb dvd-jük például olyan pocsék, hogy nézhetetlen. Jagger nagyon kínos. Amúgy meg az az ihlet a dalírásra, hogy kézbe veszem a gitárt. Minden nap. Aztán elkezdek játszogatni és jön valami. Eddig legalábbis így volt. Most másképp van, mert összehozott a sors Demeter Szilárddal, aki azt sem tudta magáról, hogy tud basszusozni, meg azt sem, hogy tud szöveget írni, pedig de. Ontja magából, feltölti a közösbe, és van, hogy egyszerűen meghallom benne a dalt. Ragadom a gitárt és megcsinálom, feldúdolom diktafonra, elküldöm a többieknek.